Székely bácsika Pestre utazik a rokonokhoz látogatóba,
és a fiára bízza a gazdaságot arra az időre, amíg távol lesz. Ahogy
visszatér, a fia már várja a lovaskocsival a vasútállomáson. Elindulnak haza és
beszélgetni kezdenek.
Azt mondja az öreg:
- Minden rendben volt, fiam?
- Igen apám.
- Semmi baj nem történt?
- Semmi apám.
Az öreget nem hagyja nyugodni a dolog, és tovább faggatózik:
- De tényleg semmi baj sem történt?
- Hát... eltört a villa nyele.
- Eltört a villa nyele? Hogyan tört el a villa nyele?
- Hát, mikor vittem a kutyát elásni...
- Miért, megdöglött a kutya?
- Igen.
- Hogy történt?
- Letaposták a lovak és a tehenek...
- Letaposták? Hogy-hogy letaposták?
- Megriadtak amikor kigyulladt az istálló.
- Kigyulladt az istálló? Mitől gyulladt ki az istálló?
- Hát apám, átfújta a szél a zsarátnokot a nagyházról...
- Hát az is leégett?
- Igen, de a macska a hibás.
- Már hogy lenne a macska a hibás?
- Felborította a gyertyákat, amikor ravataloztuk a nagymamát.
- Meghalt a nagymama? Dehát...
- Akkor ütötte meg a guta, Isten nyugosztalja, amikor édesanyám megszökött
a postással...
- Megszökött a postással? Hát akkor minden rendben van, fiam.
- No hát mondtam én, hogy minden rendben van.

Drága Pikikee!

Vidám, szép napokat kívánok Neked! Sajnos csak ritkán tudok jönni mostanában, de nagyon sok szeretettel gondolok Rád, puszillak: Sissi

Drága Barátném! Legyen szép heted! Hoztam egy kis sütit, ebéd után remélem jól fog esni:)) Puszi: Gyöngyi

Szia ..Szép  estét,neked.Szeretném ha  megnéznéd  ünnepi oldalam ,melyre szeretettel várlak. ..Puszika.Luna

Most egy jópofa viccet találtam, és megosztom Veled is, nevessünk együtt

Réges régen, a tv hőskorában esténként még a nők olvastak fel esti mese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó pillanatban a bemondónő rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollegát kérték fel a mesemondásra.
- Szervusztok, gyerekek! - köszönt illendően az ötvenhárom éves szakállas figura. - Fecske anyó vagyok... - folytatta, és a korabeli felvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a statívot a röhögéstől. A mesélő, nagydarab szakállas figura folytatta:
- ...és épp a tojásaimon ülök... - a korabeli kollegák szerint ekkor a hangosító, valamint az összes díszletes és kellékes halkan kiosont a folyosóra, majd összeesett a röhögéstől. Utolsónak az operatőr maradt, aki a következő mondat után hagyta el a stúdiót:
- ...és a fészekből kilóg a szép villás farkam..

Szép estét, és mosolygós hetet kívánok
ebben a zord időben is. Szeretettel Zsóka.

Vegyél tizenkét hónapot.

Gondosan tísztitsd meg a keserüségtöl,

Kicsinyességtől,félelemtől,haragtól.

Aztán oszd fel a hónapokat 30-31 napra.

Minden napot készítsd el egyrészt munkából,

Három részt jóakaratból és egy gyüszünyi derűből.

Mindenhhez adj három evőkalnyi optimizmust.

Egy csipetnyi ironiát,egy késhegynyi tapintatosságot.

A kapott masszát öntsd le szeretettel.

A kész étket mindig díszitsd fel apró,

Figyelmességekkel.

És tálald fel mosolygós arccal.

Szép álmokat, neked, szép  holnapot.

Szeretettel gondolok rád.Luna

Olvassátok csak el, olyan megható történet...
Bár több ilyen orvos lenne a világon!

 Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje
 mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a
 padlóra az üvegben lévő érméket és
 gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta,
 mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie.
 Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a
 pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és
 kisurrant a hátsó ajtón A hat háztömbnyire lévő
 patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös
 Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt
 a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de
 a patikus éppen nagyon el volt foglalva.
 Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a
 lábát a padlón. Semmi. Megköszörülte a torkát úgy,
 hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak
 lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét
 az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez
 használt!
 - És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus
 érezhetően bosszús hangon. - Éppen a testvéremmel
 beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam -
 tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a
 kérdésére.
 - Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni
 veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús
 hangon. - Az öcsém nagyon beteg és egy csodát
 szeretnék venni neki.
 - Tessék? - fordult hozzá a patikus.
 - A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében,
 és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda
 mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül
 egy csoda?
 - Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem
 tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé
 megenyhült tónusban.
 - Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha
 nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg mibe
 kerül.

 A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett,
 jólöltözött férfi volt. Lehajolt a kislányhoz és
 megkérdezte:
 - Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek
 szüksége?
- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel -
 csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt
 mondta, hogy valami operációra volna szüksége De Apu
 nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én
 pénzemet.
 - Mennyi pénzed van? - kérdezte a chicago-i férfi.
 - Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig
 hallhatóan - Ez az összes, ami van, de tudok többet
 is szerezni, ha kell.
 - Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a
 férfi - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a
 pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.
 Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a
 kislányt:
 - Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az
 öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha
 van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.
 

A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt,
 sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott.
 Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok
 idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen,
 egészségesen. Anya és Apa boldogan beszéltek arról
 az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett.
 - Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya -
 vajon mennyibe került volna?
 Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a
 csoda: egy dollárba és tizenegy centbe. no és egy
 gyermek töretlen hitébe. Egy csoda nem a természet
 törvényeitől függ, hanem magasabb törvények
 működésétől.

Az emlékezés hete után mosolygós,
 szép derűs  hetet kívánok Zsóka

A természet gyöngéden beoltotta az emberbe az élet szeretetét, az állatok szeretetét, az ember szeretetét, az igazság szeretetét. De megtalálhatod mindezek ellenkezőjét is a világban: az élet megvetését, az állatok gyűlöletét, az ember lenézését és az igazság eltiprását.
A világot könnyebb irányítani, mint az emberi szívet. Aki pedig szívét képes megtölteni szeretettel, a legtöbbet tette a világért, amit ember tehet.

Szeretteink által újra feltöltődve békés és vidám jövő hetet kívánok!
semilin

"Ezen a napon minden más,
Újra mélyen érint meg a gyász,
Nincs már velünk együtt,
Kit ismertünk vagy szerettünk,
Ma lélekben újra együtt lehetünk.

Eszembe jutnak az együtt töltött napok,
Fülemben újra megcsendült a hangod,
Szinte látom minden mozdulatod,
Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod.

Gyertyákat gyújtunk és mécseseket,
Ezek a fények világítsanak Neked,
Örök világosságban, békességben nyugodj,
Soha el nem felejtünk, biztosan tudod!"

Szeretteink elvesztése, nagyon fájdalmas, értük gyújtunk gyertyákat és mécseseket...

Kívánok meghitt, békés, nyugodt hosszú hétvégét! Szeretettel: Manócska

Legyen időd gondolkodni...
    Ez az erő eredete.
Legyen időd játszani...
    Ez az örök fiatalság titka.
Legyen időd olvasni...
    Ez a  bölcsesség forrása .
Legyen időd imádkozni...
    Ez a legnagyobb erő a Földön.
Legyen időd szeretni, s hogy mások szerethessenek...
    Ez Istenadta kiváltság.
Legyen időd barátságosnak lenni...
    Ez az út a boldogság felé.
Legyen időd nevetni...
    Ez a lélek-muzsika.
Legyen időd adni...
    Túlságosan rövid a nap ahhoz, hogy önző legyél.
Legyen időd dolgozni...
   Ez a boldogulás ára.
Legyen időd cselekdni tiszta szeretetből...
   Ez a mennyország kulcsa.

Figyelj a mára!
A Tegnap csak egy álom,
A Holnap csak egy látomás,
A helyesen megélt Ma tesz
Boldog álommá minden tegnapot
És minden Holnapot reményteljes látomássá.
 

Boldog és pihentető hosszú hétvégét kívánok tiszta szívemből!
semilin

Ha lesz egy kis időd, nézz be hozzám az "Érdekes képek" új menüpontba:)
A Portalguru-n is vannak új kódok, modulkeretek:)

Szeretettel.....

Emlék maradok

Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok,

Hiszen Napként az égen nektek ragyogok!

Ha szép idő van s kék az ég

Jusson eszetekbe sok szép emlék.

Ha rám gondoltok soha ne sírjatok-

Inkább a szép dolgokon kacagjatok!

Ha telihold van, az értetek ragyog

S azt jelenti, hogy boldog vagyok.

Ha hullócsillag száll az éjféli égen,
Akkor mondjatok egy imát értem!

Én is imát mondok majd értetek,

Hogy boldog lehessen szívetek.

Ha rám gondoltok soha ne sírjatok,

Hiszen szívetekben jó helyen vagyok.

Emlékezzünk drága szeretteinkre.
Sajnos ha másképpen már nem tudunk,
lélekben legyünk együtt velük Zsóka

Katt a képre

LEGYEN NAGYON SZÉP NAPOTOK

                MA ÉN JÖTTEM EL

                    A GAZDIVAL.

SOK PUSZI agikacska1

Szia drága !Szeretteink elvesztése,nekünk nagyon fáj.Rájuk emlékezzünk,gyüjtsunk egy szál gyertyát ,értük,és mindenkiért.

Luna

 

 

Ismered azt az érzést, mikor lefekszel, szeretnél aludni, nagyon szeretnél, de az álom sehogy sem jön, a gondolatok kavaroganak a fejedben, valami feszültség szorítja össze a gyomrod, egyre idegesebbé válsz, mert minél jobban szeretnél elaludni, annál erősebbé válik a tudat, hogy nem fog menni, csak kínlódás lesz az éjszaka? Fel kellene kelni, csinálni valamit, elfoglalni magad, de valójában tisztában vagy azzal, hogy nem tudná lekötni a figyelmedet semmi, hiába próbálnál meg mondjuk olvasni valamit, a legérdekfeszítőbb regény mondatai is összefolynának a szemeid előtt, mert ott van benned valami, ami minden érzésedet, gondolatodat uralja, rádtelepszik, föl s alá járkál a tudatodban, és minden mást elnyom, ural téged, irányít, hatalmában tart. Ismered ezt az érzést? Mikor csak fekszel az ágyadban, karjaid összekulcsolva a tarkódon, bámulod a plafont, a sötétségben szellemszerű képek vetülnek a retinádra, csönd van, hideg, érzéketlen csönd, nem hallasz semmi mást, csak a saját sóhajaidat, lélegzetedet, ami a időnként megmagyarázhatatlan zihálásba csap át, magad sem tudod mi lehet veled, dühössé válsz magadra, utálod ezt a helyzetet, legszívesebben felkiáltanál, felpattannál, és nekiindulnál a nagyvilágnak, mindegy hova, mindegy, csak menni, el innen, rohanni valahová a távolba, bele az éjszakába, menni, menni, menni. Aztán mégiscsak ott maradsz az ágyadban, erőnek erejével megpróbálsz valami kellemes képet felidézni az agyadban, rá akarod kényszeríteni magad, hogy azt a valamit, ami üvölt benned, azt elűzd, de nem megy, minduntalan visszatér. Csak forgolódsz, egyik oldaladról a másikra, gyűrögeted a párnád, érzed, hogy remeg a kezed, a nyugtalanság önmagát gerjeszti tovább, neked pedig sírni támad kedved, talán egy jó kiadós zokogás kitisztítaná belőled ezt az őrjítő érzést, mely kikészít, felzaklat, tönkretesz. Hiába tudod, hogy meleg van, nyakig be vagy takarózva, mégis fázol, de belülről fázol, valami jeges félelem tölt el, megijedsz önmagadtól, rettegni kezdesz a saját érzéseidtől, és szűkölve könyörögsz magadnak, hogy aludj el már végre. Persze minderre semmi esély, tudod jól, minél jobban akarod, annál távolabb kerülsz tőle. Ismered ezt az érzést? Megpróbálsz mély lélegzeteket venni, kitisztítani a tudatod, eszedbe jut miket hallottál, miket olvastál a relaxációról, mindent megpróbálsz, aztán kínosan kiröhögöd magad: neked még ez sem megy. Analízisbe kezdesz, megpróbálod logikusan végiggondolni, miért is van ez így, mi az, ami történik. Holott lelked mélyén tökéletesen tisztában vagy mindennel, úgy teszel, mintha az igazi ok nem is létezne, keresel valamit, amire ráfoghatod a kínlódásod, amire rázúdíthatod az összes felgyülemlett dühödet. De nincs bűnbak. Nincs. Hiába keresel. Egyre világosabban feltör belőled, az, amit minden erőddel megpróbáltál elnyomni, lemondóan sóhajtasz, és beletörődsz, hogy az igazság felszínre törjön, szétrombolja az önmagadnak építgetett hazugságfalakat, melyek a valóságot voltak hivatottak elfedni. Már minden mindegy alapon beismered magadnak, hogy mi az, ami rabságba ejtette tudatod, ami elborította a lelked. Ismered azt az érzést, mikor rájössz, hogy valaki, vagy valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire úgy istenigazában vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vágy szélviharként tombol benned? Utálod ezt a kicseszett világot, amiért ilyen sorsot juttatod osztályrészül neked, káromlod magadban Istent, s ezért bűntudatod van, mert tudod, ennyit sem érdemelsz, amennyit kaptál, mégis többre vágysz, valami olyasvalamire, ami távol van, elérhetetlen. Elkeseredsz, nem bírnál tükörbe nézni most, mert elborít a szégyen, utálod magad, mert belédhasít, hogy az egész eddigi életed egy pontosan felépített, művészien kimunkált rohadt nagy önámítás. Egy könnycsepp elindul a szemedből, lepereg az arcodon, s mikor megérzed sós ízét, a rettegés olyannyira elborít, hogy nem bírod tovább, felpattansz, kiugrasz ágyadból, szitkozódva elkezded róni a végeláthatatlan köröket a szobádban, csak mégy, közben törni zúzni szeretnél, nekimenni ennek az átkozott szar világnak, megküzdeni vele, harcolni. De nincs esélyed. Tulajdonképpen semmid nincs. Csak a fájdalom, és a hiány. A hiány. Az fáj.

Töltöttem magamnak egy italt, kimentem az erkélyre, és rágyújtottam egy cigarettára. A kő jeges hidege égette a talpam, meztelen testembe millió késként kapaszkodott bele a fagyos éjszaka, remegés rázott, a fogaim összekonccantak a pohár szélén, mélyen leszívtam a füstöt, és mint egy eszement, beszélni kezdtem magamban. Őrült vagyok? Igen, azt hiszem, igen. A szél felkapta a hangom, magával vitte, hogy hová, nem tudom, talán fel, a csillagokba, melyek fénye átpislogott a felhők fátyolának apró résein. Ahonnan immár Te vigyázol rám, pedig jobb lenne fordítva. És megint rámtör az a régi régi érzés: SZERETLEK, SZERETLEK ÖRÖKKÉ!

 

http://www.freeweb.hu/mjd/gyertya/gyertya.php